Többször is találkoztam a címben említett motívummal az olvasmányaim, filmélményeim során.

Remekül lehet így bemutatni a deviánsokat, a kitaszítottakat, stb. Közben pedig magunkra ismerünk bennük :)

Lássuk először Theodore R. Cogswell-től a Fal a Világ körül című novellát!
Egy kamasz fiú lázadását és lelkesedését ismerhetjük meg. Érdekes, ahogy a gondolatokat nem hagyják szabadon szárnyalni a falon belül, sőt, ez egyenesen veszélyes az egyénre nézve. Ez nekem a diktatúrákat juttatja eszembe.

Másodikként álljon itt az a Murakami Haruki regény, amit először olvastam tőle: Világvége és a keményre főtt csodaország
A regény egyik fele egy fallal körülzárt világban játszódik, van "gondolatrendőrség", illetve egyéb teljhatalmú/diktatorikus szervezetek. Hogy mennyire tartozik a mágikus realizmus irányzatához ez a könyv, azt nem tudom. Én pszicho-scifinek mondanám (ezt én találtam ki, biztos nincs ilyen műfaj :)), mert a benne megjelenő újdonságokat a technikai fejlődés eredményeinek mondja. Ezek az újítások viszont az emberi agyba való mesterséges "belenyúlások", amiknek viszont még nem ismerik pontosan a hatásait.
Nagyon izgalmas, ám helyenként homályos mű. A nyelvet viszont nagyon jól használja a hangulat befolyásolására.

Végül pedig egy anime-sorozat, a 13 részes Haibane Renmei kerül terítékre. (még: wiki, Anime News Network)
Állítólag van valami összefüggés a Murakami regénnyel, szerintem csak a szimbólumrendszert használják benne, de nagyon jól csinálják.
Nagyon jó a hangulata, a rejtélyessége, el lehet gondolkozni a feladott rejtvényeken, és meg lehet szeretni a szereplőket. Ebben a világban nem találkoztam a diktatúrával, csak a fal, mint áthatolhatatlan korlát állja útját a bent lévők szabadságának.

Ha ismersz még hasonlókat, vagy véleményed van, akkor szólj hozzá!